Előszó
5. A romániai magyar társadalomtudományi
irodalom bibliográfiája 1990-1999.
Egyelőre csak adatbázisként konzultálható. Ez a munka a Pro-Print
kiadásában 2002-ben megjelent kötet folytatása, az abból eredő tapasztalatok
felhasználásával, hibáinak és hiányosságainak kiküszöbölésével,
az anyaggyűjtési és feldolgozási kritériumok, valamint a szerkesztési
elvek jelentős javításával, a tematikus mutatók számának növelésével.
Elsősorban abban különbözik az első kötettől, hogy míg az válogatás,
ez az adatbázis viszont a feldolgozott folyóiratok társadalomtudományi
anyagának teljességét tárja a kutatók elé. A gyűjtési és osztályozási
kritériumok változását-bővítését jelzi az is, hogy míg az előző
kötet csak a tanulmányokat vette figyelembe, a most készülő munka
a tanulmányokon kívül tartalmazza a riportokat, interjúkat, recenziókat,
irodalomtörténetet és -elméletet, esszéket és politikai publicisztikát,
bibliográfiákat is, mindazt, ami - műfajától függetlenül - tartalmi
vonatkozásaiban releváns adatokat, leírásokat szolgáltathat a társadalomkutatás
különböző területei, ágai számára.
Szinte közhelyszámba megy ma már annak kihangsúlyozása, hogy az
értelmezés nem annyira az írások tárgyától, mint a szövegkörnyezettől,
a gazdasági-politikai, kulturális helyzettől, az értelmező ideológiai
alapállásától függ. E miatt, az interpretáció és a recepció társadalmi-történelmi
determináltságának felismerése miatt vált az irodalomtörténet, irodalomelmélet
és kritika (is) fontossá a társadalomtudományok számára. Sok esetben
a társadalomtudományi és irodalomelméleti fogalmak szinte bekebelezik,
átfedik egymást. A szövegértelmezések, nyelvészeti, nyelvtörténeti
tanulmányok szemantikai és szemiotikai eszmefuttatásainak társadalomtudományi
jelentőségét, pluridiszciplinarítását már meg sem említeném. Biztos
azonban, hogy egy társadalomtudományi bibliográfia készítője, különösen,
ha erdélyi, mindettől nem tekinthet el, még akkor sem, ha tudja,
hogy itt két egymástól nagyon is különböző szövegtípusról, megközelítési
módról van szó. Jacques Derrida mondja erről az Autrement szerkesztőivel
folytatott beszélgetésben: "Azt azért ne feledjük, hogy a közöttük
lévő kölcsönhatások sokkal többrétűek, bonyolultabbak, korántsem
annyira természetesek, ugyanakkor sokkal történelem függőbbek, mint
első megközelítésben feltételezhetnénk […]. A két típus érdekes
módón egybeötvöződhet, összefonódhat egy szövegtesten belül, és
ennek az egybeötvöződésnek a tanulmányozása nem csupán egy érdekes
és új diszciplína létrejöttét teszi szükségessé, hanem egyben megoldandó
problémát jelent számunkra […] tanulmányozni kell mindazokat a konvenciókat,
intézményeket, interpretációkat, amelyek létrehozták és működtették
ezt az érdekes kölcsönhatást, az ezzel együtt járó elhatárolódásokkal,
normákkal, kizárásokkal."1
Az összefonódások annyira nyilvánvalóak,
hogy nehezen megoldható problémát jelentett munkámban a műfajilag
szinte meghatározhatatlan, de politikai vonatkozásukban számunkra
fontos írások osztályozása. Szász János, Lászlóffy Aladár, Fodor
Sándor - és mások - nyilvánvalóan többet érdemlő írásait, jegyzeteit
ezért minősítettem (át) politikai publicisztikává. Ugyanilyen nehéz
volt Szőcs István vagy Szabó Gyula írásait besorolni. Itt is a bibliográfia
tematikája által megkövetelt társadalmi-politikai relevancia volt
a döntő kritérium.
Az anyaggyűjtés és feldolgozás során,
egy eléggé analitikus társadalomtudományi bibliográfiát készítő
információ-feldolgozó szakembernek azt az episztemológiai tételt
is figyelembe kell vennie, hogy a történések nem önmaguktól, hanem
csak a kontextus-függő értelmezések nyomán szerveződnek ténnyé.
Itt nem csak társadalmi meghatározottságról van szó, hanem azoknak
az egyéni kommunikációs szűrőknek működéséről is, amelyek az individuális
tapasztalatokból eredő előzetes ítéletekből és a szocializáció folyamán
átörökített előítéletekből szövődve, szelektív látásmódhoz vezetnek.
Ezt elkerülendő, a bibliográfusnak arra kell törekednie hogy a tárgyilagosság
biztosítása érdekében különböző szintű információs anyagokat, változatos
értelmezési lehetőségeket tárjon a kutató elé. Következésképpen,
a tudományos igényességgel készülő tanulmányok mellett, a politikai
vagy kulturális személyiségekhez kapcsolódó interjúkat, a társadalmi
kibontakozást a mindennapok perspektívájából szemléltető riportokat,
visszaemlékezéseket is fel kell dolgoznia. Ezt a célt szolgálja
például, az erdélyi '56-os, vagy a marosvásárhelyi 1990-es márciusi
eseményekhez kapcsolódó, a tudományosság igényével fel sem lépő
élménybeszámolók szerepeltetése az adatbázisban. Szociológiai, mentalitástörténeti,
társadalomtörténeti szempontból ugyanilyen relevánsak a bukaresti
bolhapiacról, a prostitúcióról, gyermekkereskedelemről vagy a romániai
egészségügy helyzetéről írott riportok is.
Ezek a motivációs eszmefuttatások
elhatárolódást is tartalmaznak: senki ne keressen ebben az adatbázisban
- és a majdan kinyomtatásra kerülő kötetben sem olyan írást - verselemzést
például, vagy recenziót - amely az ismertetett szelekciós kritériumoknak
nem felel meg.
A jelzett szemléletváltásnak is
köszönhető, hogy a most készülő bibliográfia terjedelme - és ezzel
információs, valamint művelődéstörténeti dokumentum-értéke számottevően
megnőtt. Míg az előző kötet csupán 3200 címet közöl egy szinte 50
éves periódus (1946-1989) publikációiból, ez az adatbázis több mint
10500 címet tartalmaz az 1990-1999 között eltelt évtized tudományos-publicisztikai
munkájának terméséből. Az sem elhanyagolható, hogy a munka a feldolgozott
folyóiratokban megjelent társadalomtudományi bibliográfiákat, valamint
azok recenzióit is tartalmazza, tehát bibliográfiák bibliográfiájaként
is használható. A megjelent kötettel szemben az is előnyt jelent,
hogy a folyóiratok számmutatója lehetővé teszi az adatbázis részbibliográfiaként
való használatát is. Ha a kutatás csak egy bizonyos folyóirat (pl.
a Magyar Kisebbség) tartalmát célozza, e mutató segítségével a keresett
anyag könnyen leválasztható. A statisztikai pontosság kedvéért,
no meg azért, hogy a munka terjedelmét, a különböző folyóiratok
súlyát, bibliográfiai forrásértékét számszerűen szemléltessük, valamint
azért, mert ezek a számok önmagukban is információt hordoznak, itt
közöljük a címek folyóiratokként való megoszlását: Erdélyi Múzeum
377, A Hét: 4000, Helikon: 1400, Hitel 74, Kellék: 126, Korunk:
2388, Látó: 300, Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények: 93, Magyar
Kisebbség: 354, Művelődés: 1472.2
A feldolgozott címek arányát a folyóirat
profilja határozza meg: a Magyar Kisebbség, Kellék vagy Erdélyi
Múzeum, Hitel anyagának 99-100%-a szerepel, a Korunk anyagaiból
kb. 90%, csak a versek, novellák maradtak ki, valamint néhány -
a jelzett szempontokból nem jelentős recenzió.
Más a helyzet - természetesen -
az irodalmi lapok esetében. Ezek feldolgozása során elsősorban a
politikai publicisztikára, valamint művelődés- és irodalomtörténeti
témákra összpontosítottan válogattam. Volt mit, hiszen a bibliográfiában
követhető az irodalmi folyóiratok - az irodalom Erdélyben hagyományos
politikai szerepéhez kapcsolódó, majd ennek folyamatos csökkenését
tükröző - arculatváltozása is. Jelzés értékű, hogy a feldolgozás
intervallumában a politika és irodalom kapcsolatával, az irodalomközpontúság-vita
hátterével, vagy az irodalmárok politikai szereplésével közel 100
írás foglalkozik. Gondolom, ezt senki sem tartja meglepőnek, hiszen
- hogy mást ne mondjak - az RMDSZ eddigi vezetői valamennyien irodalmárok.
Bár az irodalom és politika közötti összefonódást vizsgáló Bibó
István szerint ez sem az egyiknek, sem a másiknak nem kedvez, én
most mégis csak azt emelném ki, hogy a politikával foglalkozó irodalmi
szövegeknek nem csak valóság-felmérő, hanem - éppen érzelmi töltésük
miatt - el nem hanyagolható valóság-keltő és alakító funkciójuk
is van. Íme, egy újabb, nyomós érv társadalomtudományi bibliográfiában
való szerepeltetésük indokoltsága mellett.
Míg a rendszerváltás első éveiben a politikai publicisztika és történelmi,
társadalomtudományi tematika szinte túlsúlyos volt az irodalmi folyóiratokban
is, az 1994-1995-ös évektől a Helikonban és a Látóban is az irodalmi
művek közlése kerül előtérbe. Hasonló, (csak tartalmában más) folyamat
tanúi lehetünk egy nem irodalmi folyóirat - A Hét - esetében is:
a napi politikát elemző, közvetlenül az eseményekhez kapcsolódó
publicisztika helyett az ismeretterjesztő írások kerülnek középpontba.
A néhol szinte már hisztérikus hangú, érzelmi alapon folyó "politizálás"
helyét a - helyzetünk bonyolultságához viszonyítva - higgadt politikai
elemzés veszi át. A '90-es évek közepétől a tudományos, kulturális
és politikai sajtóban jellemzővé válnak a változások esélyeit szociológiai
pontossággal feltáró, politikai stratégiákat kidolgozó, a közösségszervezés
és önszervezés módjait-eredményeit felmutató, intézményépítési stratégiákat
tartalmazó írások. Ilyenek természetesen a jelzett periódus előtt
is felbukkantak, de akkor hatásuk elveszett a hangzavarban, íróik
pedig, éppen tárgyilagosságuk miatt szinte gyanússá, néha gyanúsítottá
váltak. Elég ha itt Szilágyi N. Sándor, Cs. Gyímesi Éva, Bíró A.
Zoltán, Magyari Nándor László írásaira, vagy a Kötő József és Veress
Károly között - a magyar egyetem kérdésében - kibontakozott vitára
célzok. Még ha a cél végeredményben azonos is, a morális elkötelezettség
pedig kétségbevonhatatlan, a szociológiai elemzés tárgyilagossága
és a nemzetiségi retorika - a két megközelítésmód - közötti különbség
nyilvánvaló, a reakciók önmagukért beszélnek, stílusuk egyben önminősítés
is. Az idézett példák szimptomatikusak, és nem egyedülállóak. Ugyanígy
hivatkozhatnék Magyari-Vincze Enikő szociálpszichológiai és intézményszociológiai
írásainak fogadtatására is.
Munkámra visszatérve, ebben az
összefüggésben emelném ki, hogy a bibliográfiai törzsanyag jelentős
számbeli növekedése önmagában is sokatmondó, de ennél fontosabb,
hogy - pontosan az anyaggyűjtési kritériumok megváltozása miatt
- széleskörű rálátást biztosít az erdélyi tudományosság célzott
szegmentumára, egy olyan periódusban, amikor a társadalmi-politikai
változások paradigmaváltás(soka)t kényszeríttettek ki. A társadalom-tudományi
szemléletmód és tematika gyökeres változása mellett, ekkor jelentkezett
az az új - vagy csak közlési lehetőséghez jutott - kutatói gárda
is, amely írásaival évtizedekre meghatározza majd az erdélyi társadalomtudományok
fejlődését és oktatását. Ez a bibliográfia munkásságuk első, folyamatos
- összefüggéseket felmutató - felmérése.
A bibliográfiai felmérésre kiválasztott
folyóiratok arculatának, szemlélet-módjának és elkötelezettségének
változatossága biztosítéka annak is, hogy az erdélyi magyar társadalomtudományos
irodalom aspektusai a lehető legkomplexebb módon nyerjenek megjelenítést
az információ-feldolgozás során. A feldolgozás intervalluma pedig
eléggé átfogó ahhoz, hogy a társadalomtudományi és politikai folyamatokat
megjelenésüktől, a kibontakozás folyamatosságában követhessük. Itt
elsősorban az olyan témák körül kibontakozó vitákra, publicisztikai
forrongásra gondolok, mint a kisebbségi jog- és érdekvédelem, az
autonómia különböző (lehetséges és kívánatos) formái, a kisebbségi
intézményrendszer kiépítése, a magyar egyetem-szervezés és oktatás
kérdései, vagy a művelődéstörténeti és kisebbségtörténeti témák
sokszempontú elemzése.
Hogy ezek a folyamatok a készülő
bibliográfiában tárgyszerűen, a tudománytörténészek és kultúrszociológusok
számára statisztikailag is feldolgozható megbízhatósággal nyomonkövethetőek,
matematikai pontossággal kimutathatóak - csak aláhúzza a munka kötetben
való megjelentetésének fontosságát. Az információ-szelekció és a
feldolgozás kritériumainak változása eredményeként, már a feldolgozott
címek egyszerü olvasata is lehetővé teszi annak kimutatását , hogy
milyen szerepet játszottak ezek a folyóiratok az erdélyi magyarság
saját történelméhez való visszakapcsolásában, jelenének alakításában,
a kulturális folytonosság újrateremtésében.
Bár munkám bemutatása során episztemológiai
elvekre, interpretációs problémákra is hivatkoztam, távol áll tőlem
az a szándék, hogy a bibliográfiai, információ-feldolgozási munka
fontosságát túllicitáljam. Világos, hogy nem a mi feladatunk a rejtett
összefüggések felmutatása, a kodifikált tartalmak felfedése és értelmezése,
vagy a kanonizálásba való szelektív "besegítés" (egy elfogult, irányított
szelekció ezt eredményezhetné). De a mi munkánkon (is) múlik, hogy
a növekvő információ-özönben megkönnyítsük a tájékozódást. Felelősséggel
is jár: a nem jelzett, hibásan jelzett, nem kellőképpen kidomborított
információ ma már szinte elveszettnek tekinthető. Következésképpen:
az értelmezés problémája, a hozzáértés képessége, a széleskörű szakmai
tájékozottság és a tárgyilagosságra való törekvés, valamint a lelkiismeretesség
számunkra is kiemelt fontossággal bír.
Nem lenne baj, ha a kutatási technika
- itt csak vázlatosan érintett - alapvető elemeit és a szakmai deontológia
kérdéseit a könyvtáros oktatás is szem előtt tartaná. Akkor nem
találkoznánk azzal a jelenséggel, hogy katalógus-cédulák másolásával
készítenének bibliográfiákat, anélkül, hogy kézbe vennék a könyveket,
vagy repertóriumot anélkül, hogy túljutnának egy folyóirat tartalomjegyzékén.
Végül, társadalomtudományi
képzettségű bibliográfusként elmond-hatom, hogy a bemutatott adatbázis
szakszerűségében, információértékében és terjedelmében minden eddigi
hasonló tematikájú erdélyi bibliográfiát felülmúl, és becsülettel
kiállná az összehasonlítást hasonló munkákkal nemzetközi téren is.
Egyetlen "hátránya" a hagyományos fejezetesítés hiánya, ezt viszont
eredményesen pótolja a tárgymutató részletessége, analitikus volta,
a leírófogalmak többirányú visszakeresésének lehetősége. Mivel a
tárgymutató a mai erdélyi társadalomtudományok tematikáját többé-kevésbé
ismerő kutató számára túlzottan analitikusnak tűnhet, talán nem
szerénytelenség, ha megemlítem, hogy egy ilyen munka nem évekre
és nem is évtizedekre készül. Az idő múltával, igazi haszna akkor
mutatkozik a maga teljességében, amikor a ma még égető kérdésekkel
foglalkozó irodalmat a múlt hamujából kell majd - eléggé tájékozatlanul,
a rácsodálkozás és felfedezés izgalmával - előkaparászni. Ennél
is fontosabb, most már szakmai érvként szögezném le hogy ekkora
terjedelem - több mint 10500 cím feldolgozása esetében az analitikusság
- elengedhetetlen, funkcionális, a felhasználás eredményességét
biztosító követelmény.
Meister Róbert